Sportoljunk – mert ha nem rossz lesz nekünk! – szerintem ennyire egyszerű a képlet! Bár sokáig nem gondoltam így. Bevallom, hogy egészen a munkás éveim megkezdéséig nem voltam annyira képben azzal, hogy milyen szinten fontos a sport és fitnesz kiegészítők beszerzése, vagy épp a rendszeres, aktív testmozgással töltött órák beiktatása a hétköznapjainkba! 

Különösen akkor, ha ülőmunkát folytatunk, tudhatjuk, hogy mennyire kellemetlen a tespedés! Az ülőmunka kifejezetten rossz hatással van a testünkre, erőtlenné tesz minket, és a kedvünkre is rossz hatással lehet ez az egyhangúság. Szokták mondani, hogy “ép testben ép lélek”. Én nem vinném túlzásba ezt a fitnesz mániát, de azért azzal egyetértek, hogy ha a testünknek nem biztosítjuk a megfelelő fizikai megterhelést, az negatívan hat majd a lelki, szellemi állapotunkra is! Magam részéről ezért kezdtem el futni.

Korábban nem értettem, hogy miért rohannak az emberek… nekem ez nagyon furcsa volt régen. Most már meg tudom érteni. Ez az a sportág, mely a leghuzamosabban, és a legintenzívebben megmozgatja a testet, és ráadásul bárki számára elérhető, könnyen űzhető. Én az edzőterembe járok futni, mert amellett, hogy nem tesz jót a lábamnak az aszfalton való trappolás, még unalmas is számomra a szabadtéri futás. Furcsa, de így van. A futópadon sokkal jobban el tudom magam foglalni, és nem jelent teljesíthetetlen kihívást az egy óra lefutása.

Úgy hiszem, hogy két dolgot nem szabad csinálni amikor az ember elkezd futni: nem szabad a kilókat csekkolni napról napra, és nem szabad túl nagy elvárásokkal lennünk magunk felé. Véssük a fejünkbe: nem azért futunk, mert muszáj, hanem mert jó nekünk, és élvezzük. Nem mi vagyunk a futásért, hanem a futás értünk! Figyeljünk a testünk jelzéseire, legyünk egészségesebbek, és boldogabbak leszünk!