Kultúra

Ide-oda vándorolt a legendásan kék gyémánt.

Legutóbb a Carnegie Institution for Science kutatói vizsgálták meg a legendás kék gyémántot, a Hope-ot, mely legendás, és híres úton jutott el Amerikába. A gyémánt eredetileg Indiából származik, ahonnan 1666-ban hozta el egy francia drágakőkereskedő, Jean-Baptiste Tavernier több más gyémánttal együtt. A férfi végül XIV Lajosnak adta el a drágakövet, melyért nemesi címet kapott és közel 150 kiló aranyat.

A gyémántot megcsiszolták, lefaragták, és emblematikus királyi ékszer lett belőle, mely csak a francia monarchia bukása után keveredett el Európa egyéb területeire. Közel 20 évig nyomát sem találták. Angliában ide-oda barangolt, 1905-ben jegyezték fel, hogy egy bizonyos Lord Francis Hope nevű lord adott rajta tovább, innen kapta a Hope-gyémánt nevet.

A gyémánt ezután Amerikába került, most a National Museum of Natural History gyűjteményében van.

A kék színért a bróm felelős. A gyémántok kristályrácsába került szennyeződés módosítja a színüket, a kérdés már csak az, hogy honnan került bele? Ezt derítette ki a fent említett Carnegie Institution for Science kutatócsoportja. A kék gyémántok olyan ritkák és különlegesek, hogy nem igen engedik őket a kutatók kezébe, pedig sok mindent meg lehet tudni a keletkezésük körülményeiről, ha a zárványaikat vizsgálják. A zárvány a kő belsejében található kis, idegen eredetű kristályok, melyek abból a kőből származnak, amelyben a kristály keletkezett.

A Hope-gyémánt a IIb típusú gyémántok kategóriájába került a két éves vizsgálat eredménye képen, azaz a legritkább drágakövek közé tartozik. Különlegessége az, hogy nem olyan bór, mely itt a földfelszínen is található, hanem olyan, mely csak a földköpeny alsó régiójának extrém hőmérsékleti és nyomásviszonyai mellett keletkezik.

Azaz a gyémánt a Föld mélyén keletkezhetett – a vizsgált kék gyémántok közül több arra enged következtetni, hogy 660 kilométeres mélységnél is mélyebbről származnak.  De hogy került le oda a bór? Valószínű, hogy a kőzetmozgások révén jutott a mélybe, ugyanis egy a mélység nem megszokott a bór esetében.

Bolygónk legbecsesebb és legértékesebb gyémántjai legyen szó színtelen, vagy színes verziókról, a Föld legmélyéből származnak.

A Hope esetében ez a mélyből, “Pokolból származó” tudományos háttérsztori csak rátesz egy lapáttal az amúgy is legendákkal övezett múltjához: ugyanis nem ott kezdődik a történet, hogy XIV. Lajos koronaékszert csináltatott belőle.

Más történetek szerint ugyanis Indiában Sita istennő szobrának szeme volt a kő, majd innen lopta ki valaki a követ. Persze az istennő  éktelen haragra gerjedt, és azóta is átokkal sújtja a “szeme” birtokosát. A kő 1668-ban jutott eszerint a legenda szerint Velencébe, ahol egy nemes birtokában volt – nem sokáig, mert hamarosan meghalt … az átok miatt. Majd ekkor került Tavermier-hez. Tavermier neve minden történetben szerepel, így ez biztos pontnak látszik. Viszont eszerint a legenda szerint Tavermier sem élte sokkal túl a kő eladását, mert Indiába vezető útján kutyák tépték szét. A Francia udvarban is mindenkinek halálát okozta, Maria Antoinette is azután végeztetett ki, hogy szemet vetett a kőre.