Kultúra

Láttátok a The Frankenstein Chronicles-t? Valós alapja van!

Az első Netflix-es sorozatom a The Frankenstein Chronicles volt, mely arról szól, hogy Mary Shelley miképp írta meg regényét, és hogy milyen körülmények közt született a furcsa mű, azaz, hogy a hölgynek milyen személyes tudományos tapasztalatai voltak a hullák újraélesztésével kapcsolatban (a sorozat szerint). 

A sorozatban egyébként nagy vita folyik arról, hogy vajon mi számít orvoslásnak, és kuruzslásnak, és hogy a tudomány határai hol találhatóak, hogy a kereszténység miképp hat erre, azaz a hit hol húzza meg a határt a tudomány előtt. Egy keresztény társadalomban ugyanis, az, hogy halott testeket összeollózunk, majd áramot vezetünk beléjük, hogy felébredjenek, na adj’ Isten “feltámadjanak”, egyenesen eretnekség, hiszen a Bibliát ismerők jól tudják, hogy ez számos parancsolatba beleütközik: kezdve azzal, hogy az ember nincs abban az isteni szerepben, hogy teremteni tudjon, erre nem kapott felhatalmazást az Úrtól, ezen kívül pedig elköveti a halotti tisztátalanság bűnét, mert hullákkal érintkezik, illetve jóformán szörnyetegeket teremt, ugyanis nem tudja az adott ember szellemét visszahozni az újra működésbe hozott testébe.

A sorozat jól rámutat arra, hogy ennek a kísérletezgetésnek milyen vitaindító kérdései voltak, és a végén természetesen az lett az eredménye mindennek, hogy a Frankenstein “technikában” hívő “szörnyként” is emlegetett szereplő elkezdte a megvalósítást. A sorozat arról szól, hogy a rendőrség miképp próbálja ezt megakadályozni és hogy miképp próbálják felgöngyölíteni a gyilkosságok hátterében álló személy kilétét.

De mi ennek a mögöttes története? Már az 1700-as években is folyamatosan zajlottak olyan furcsa, megbotránkoztatást keltő kísérletek, melyek során felakasztott emberek holttestét hurcibálták ide-oda és elektromos áramot vezettek beléjük, mellyel újra meg tudták őket mozgatni: egyes hullák a kezüket emelgették, mások a lábukat is mozgatták és a szemüket is ki-be csukogatták. A tudósok és orvosok egy része ezzel a tudománynak nevezett hullagyalázással próbálkozott, és vívott ki kisebb-nagyobb elismerést vagy épp ellenszenvet. Mary Shelley és férje, a híres író egyszer meglátogatta Byront. A találkozás alkalmával rémtörténeteket és rémverseket találtak ki, talán itt fogant meg a nőben a Victor Frankenstein-féle történet, melyben a fiatal tudós megalkotja szörnyetegét. A nő saját háziorvosától is hallhatott hasonló történeteket, ugyanis a férfi nagy kritikusa volt ezeknek a kísérleteknek. Mary végül megírta a  Frankensteint, de állította, hogy csak egy rémálmát dolgozta fel. A Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című könyv 1818-ban jelent meg Londonban, amikor Mary mindössze 19 éves volt – a történet főhőse, Victor a tudomány eltökélt híve, és pusztán ilyen indíttatásból hozza létre eleven, mozgó, érző, önmagától cselekvőképes lényét a laborban, melyet különféle hullák testrészeiből fércelt össze. A szörny olyan csúnya lett, és olyan rémes, hogy Victor magára hagyta a csupa véres laboratóriumban. A lény társaságot keres magának, talál is egy családot, de azok elkergetik. Végül felkeresi teremtőjét, aki becsapja az egyébként érző lényt, aki addig próbált jól viselkedni. A teremtmény szörnyeteggé változik belül is, és bosszúból ölni kezd. Victor üldözőbe veszi, de meghal a hajsza során.